– Elnézve a szinkronúszók víz alatt eltöltött idejét, engedje meg, hogy elsőként egy olyan kérdést tegyek fel, amelyik nem kapcsolódik szorosan az olimpiához: mennyi időt bír ki egy levegővétellel a víz alatt?
– Ezt még sosem mértük, azt viszont tudom, hogy ötven métert gond nélkül leúszom egy levegővel. Úgy gondolom, másfél percet biztosan kibírok.

Tízezren a kvalifikáción

– Hosszú út vezetett az olimpiai részvételhez, felfogta már a sikert?
– Elsősorban azért felejthetetlen, mert csaknem tízezer néző előtt mutattuk be a gyakorlatokat.
– Itthon tízezren az első osztályúnak nevezett futballmeccseken is csak ritkán vannak…
– Arrafelé viszont a szinkronúszáson is. Olyannyira, hogy a jegyeket pillanatok alatt elkapkodták, s az augusztus 4-én kezdődő olimpiai versenyekre is. Amíg Magyarországon jóformán hírt sem közölnek rólunk, addig a londoni kvalifikáción annyian tapsoltak, hogy nem is akartuk elhinni.
– Ahogy hallom, most egyik napról a másikra önökre szakadt a népszerűség. Ruhapróba, interjúk…
– Éppen most jöttem az olimpiai formaruha próbájáról, ami újoncként szintén felejthetetlen marad számomra.

Bejutni a húsz közé

– Mit szólt a kvalifikációhoz a klubedzője, Hámori Zsuzsa, aki még évekkel ezelőtt megígérte önnek az olimpiai szereplést? 

Nem zöldfülűként utazik Igaz, olimpiai újoncként ugrik majd a medencébe Szofi, mégse higgye senki, hogy zöldfülűként. A Gyálon élő lányka a pályafutása során már többször nyert felnőtt magyar bajnokságot. A 11. helyen végzett a párjával a junior világbajnokságon, a tavalyi sanghaji felnőtt vb-n pedig a 22. helyen fejezték be a versenyt.

– Zsuzsa néni is nagyon boldog, az ő munkája is beérett ezzel. Amikor a BVSC-ből átmentem szinkronozni a H2O-ba, azt mondta nekem, hogy olimpiai résztvevőt csinál belőlem, de tudnom kell, hogy ez sok-sok munkával, kitartással és lemondással jár. Ő betartotta a szavát, most én, pontosabban, mi következünk Eszterrel, hogy elmondhassuk: nemcsak kijutottunk Londonba, hanem valamit el is értünk.
– Nincs mese, a szinkronúszás szubjektív sportág. Olyan, mint a műkorcsolyázás vagy a torna. Ennek tükrében mit jelenhet az, hogy „valamit el is értünk”? 
– Ne gondoljon pontszerző helyre, de még az első tízre sem. Ekkorát ugrani lehetetlenség, még ha a világ legjobb, legszebben összeállított gyakorlatát mutatnánk is be. Jó eredménynek azt tartanánk, ha a 24 induló páros közül be tudnánk kerülni a húsz közé, s mondjuk, a tizennyolcadikak lennénk.
– Akkor pontosan ott végeznének, ahány évesek lesznek jövőre.
– Elfogadnánk ajándéknak. Még akkor is, ha senki sem kapná fel ettől a hírtől a fejét.
– Ellentétben az edzőikkel, akik biztosan nagyra értékelnék ezt a szinkronos tettet.
– Zsuzsa néni és a szövetségi kapitány, Szauder Gábor biztosan értékelné.

Valóság lett az álomból

– A klubedzője tudja, milyen hangulat uralkodik egy olimpiai medence környékén. 2000-ben ugyanis ott volt Sydneyben. Ön most akár utol is érheti a mesterét. 
– Nem ez az elsődleges cél, de azért büszke lennék rá, mint ahogyan ő is.
– Londonig már nincs három hónap sem. Gondolom, most minden támogatást, menedzselést megkapnak, kiélvezhetnek.
– Csak a sportról meg az edzésről szól majd ez a három hónap. Magántanuló vagyok, így aztán magamnak teszem könnyebbé vagy nehezebbé a dolgokat. Lesz versenyünk Olaszországban és Svájcban, Balatonfűzfőre pedig edzőtáborozni megyünk. Azt hiszem, pillanatok alatt eltelik ez a néhány hét, aztán valóra válik az az álom, amelyre pár éve még csak nem is gondoltam.
  
Hogyan értek haza a lányok? Itt elolvashatja.