Temleitner Imre a Tisza melletti Csongrádon született 1922-ben. „Mint minden gyereket, engem is érdekelt a firkálás” – mesélte egyik kiállításának megnyitóján. A rajzolás, a festés annyira rabjává tette, hogy haláláig elkísérte. Felvételt nyert a Török Pál utcai Szabadképzőművészeti iskolába, amit a háború miatt nem tudott befejezni.
1945-ben részt vett a „munkásfestők” első kiállításán. 1950-ben felvették a Képzőművészeti Főiskolára, amit anyagi nehézségei miatt nem tudott befejezni. Impresszionistának vallotta magát, színesen látta a világot. A nyolcvanas évei vége felé is azt vallotta, hogy még nagyon sok mondanivalója van az embereknek. Számos kiállításon vett részt. „A művészet nem más, mint egy jó szenvedés” – mondta. Hogy képíró volt, vagy művész? Heil József, azaz Johe szavait idézte: „A művész az, aki képes önmagában és másokban is áhítat érzését kelteni. Csak az áhítaton keresztül lehetünk részesei a csodának, ami az alkotóból és az alkotásiból felénk árad. Az élet és a természet is tele van csodákkal, de akikből hiányzik az áhítat és a nyitottság, az vakon megy el mellette.”