Egyelőre az égetés is megoldás
– Első hallásra biztosan különös, hogy zöldpárti képviselőként ezt mondom. Ennek oka azonban az, hogy nem tartok jónak egyetlen olyan intézkedést sem, amelyik előbb tilt és szankcionál, mintsem megteremtené a szabály betartásának ésszerű feltételeit. Kivétel lehetne persze, ha a képződő bevételt az adott területen visszaforgatnák, de itt nem erről van szó. Most a lakosság és az önkormányzat fizet azért, hogy alapanyagot szolgáltat egy vállalat termeléséhez.
Egy kertvárosban, zöldövezetben szükségszerűen rengeteg zöldhulladék képződik, és Petrovai László szerint több logikus érv szól ennek elégetése ellen.
– Aggályos, hogy „szélnek eresztjük” azt a rengeteg szerves anyagot, ami a természet körforgásában tápanyag formájában visszajutna a talajba, újrahasznosulna. Az égetés növeli az üvegházhatású gázok mennyiségét a légkörben, így ha kismértékben is, de hozzájárul a klímaváltozáshoz. Tudjuk azt is, hogy az avar égetése veszélyes, egészségtelen: a rossz szomszédságtól a rákos megbetegedésig sok mindent okozhat.
A képviselő ugyanakkor feltette azt a kérdést is, hogy vajon nem ugyanilyen veszélyes-e az elaggott begyűjtő járművek által kibocsátott füst és korom? Nem beszélve a rengeteg műanyagzsák előállítása, majd kidobása során képződő veszélyes anyagokról.
– A megoldás ismert: komposztálás otthon. Azok számára pedig, akik nem akarnak, vagy nem tudnak foglalkozni ezzel, helyi szintű gyűjtés helyi komposztüzemmel. Sajnos ma ez Budapesten nem lehetséges, mert rendelet védi az FKF Zrt. monopolhelyzetét és anyagi érdekeit. Pedig a komposztot a kerületünk is tudná használni. A folyamat során keletkező hulladékhő is hasznosítható, az intézményeinkben pedig egyre több a biomassza-üzemű kazán, ahol energiát nyerhetünk a fás részekből. Könnyen lehet, hogy a szabályozott körülmények között történő alkalmi égetéssel kevesebb kárt okoznánk, amíg a zöldhulladék kezelésére nem találunk a mostaninál jobb megoldást.
Komposztálás és gyűjtés
Gönczöl András független képviselő a zöldhulladék hatékonyabb összegyűjtését látja megoldásnak, ha már az avarégetés tilos.
– Az avarégetés ugyebár jellemzően őszi tevékenység, és a természet rendje folytán nálunk mintegy két hónapig okozhat gondot – mondta a Pestszentimrén élő, így a problémát a mindennapokból ismerő képviselő. – Való igaz, hogy zaklatott életünkben egy rosszul végzett avarégetés után előfordulhat, hogy az utcában lakók nem köszönnek vissza. Manapság amúgy is sportot csinálunk egymás bosszantásából, legyen szó bármilyen zajos vagy szagos tevékenységről, amellyel zavarhatjuk a szomszédot.
Az égett avar füstjének szaga Gönczöl András számára hozzátartozik az őszhöz, de úgy véli, valóban jobb megoldást jelentene, ha nem volna szükség az égetésre. Szerinte ezt az ingyenesen kapható lombgyűjtő zsákok számának növelésével lehetne elősegíteni.
– Nálam négy-öt zsák is megtelik, pedig az én kertem nem nagy. Ingyen ennyi zsák jár, de számos olyan kert van, ahol ennek a többszöröse is elfogyna. Természetesen a lakosok lelkiismeretére kellene bízni, hogy el is menjenek ezekért a zsákokért, mert a kiszállítás sok pénzbe kerülne, és nem oldható meg.
Gönczöl András is ésszerű megoldásnak tartja az otthoni komposztálást, de szerinte a kerület kertvárosi részein ez nem jellemző, bár néhány háznál akad rá példa.
– A tiltás egyébként azért sem jó megoldás, mert bennünk van a kuruc vér, hogy csak azért is megcsinálunk valamit, nekünk ne mondja azt senki, hogy nem szabad. Alternatív megoldásokkal azonban elkerülhető, hogy idáig jussunk. Az, hogy mennyire környezetszennyező az avarégetés, és milyen kárt okoz a légkörben, nyilvánvalóan mérhető, de valójában az a bosszantó, hogy pont azok a fejlett ipari országok nem írták alá a légkörszennyezésről szóló egyezményt, amelyek véleményem szerint a legjobban szennyezik a környezetet.
Az alapkérdésre visszatérve a képviselő elmondta, hogy ma az ingyenes lombgyűjtő zsákok számának két-háromszorosára növelése volna a legjobb, illetve a leginkább kivitelezhető megoldás.
A kerti égetés is majdnem olyan fontos, mint…
Kőrös Péter, az MSZP frakciójának vezetője is fontosnak tartja a lehullott levél összegyűjtésének és elégetésének kérdését, de inkább más kerületi problémákról beszél.
| Az aggodalom diszkrét bája Egyetértek a szocialista képviselővel, Kőrös Péterrel, valóban vannak égetőbb ügyek is, bár a tüdőrákok és egyéb légzőszervi betegségek folyamatos növekedését látva érzéketlenségnek tűnik, ha a légszennyezettség problémáját kicsinynek tartjuk. Valóban meglepő lenne a kérdésfelvetés, ha nyár közepén tennénk fel, ám október végén nagyon is időszerű. Aligha véletlen, hogy képviselőtársai az elvárható komolysággal közelítettek a témához, bár minden valószínűség szerint őket is foglalkoztatják egyéb gondolatok. Vitathatatlanul fontosak a szocialista képviselő által felvetett témák, csak éppen tőle álságosan hangzik. Úgy tesz, mintha nem pontosan az ő pártja vezette volna a csőd szélére az országot és a kerületet. Az irgalmatlan méretű eladósítás idején Kőrös Péter már önkormányzati képviselő volt, ám nem tett semmit a túlköltekezés megállításáért. Maga is tevékeny részese volt a kerület 11 milliárdos adósságának összehordásában, s közvetetten, de pártján keresztül az ország tönk szélére juttatásában. Éppen a szocialista párt játszadozott a magyar társadalommal: a nyugdíjasokkal, amikor a 13. havi nyugdíjat előbb bevezette, majd aztán visszavonta; az egész országgal, amikor a Pannon Puma teljesítményére hivatkozva csökkentették az áfát, majd még ugyanabban az évben megemelték. A húzd meg, ereszt meg játékot hosszan lehetne még sorolni. A kerület és az ország eladósítását pedig éppen konjunktúra idején tették. Akkor, amikor nem csak a világ nagyobb részén, hanem közvetlen szomszédainknál is kihasználták a gazdasági fellendülést. A szép idők elmúltak, javában tart az elhúzódó gazdasági válság. Csakhogy a szocialisták által felvett hiteleket fizetni kell. Nem csak az országnak, a kerületnek is! Hatalmas teher ez, amit éppen kedvezőtlen körülmények között kell csökkenteni. Biztos, hogy eközben előfordulnak hibák; nem lehet minden szép tervet azonnal megvalósítani. Az azonban nem elegáns, amikor éppen az aggodalmaskodik, aki maga is részt vett a gyújtogatásban. Sütő-Nagy Zsolt szerkesztő |
– Talán nem sértődik meg a szerkesztőség és a tisztelt olvasó, ha nem csak erről szólok. A tél közeledtével határozott aggodalommal töltenek el a fákról lehullott levelek, de ennél is jobban aggódom a családok helyzetéért a téli rezsiszámlák miatt, valamint az oktatásügyért, az egészségügyért, a kerületi vállalkozások helyzetéért.
– Most éppen egy Havanna-lakótelepi négygyermekes család gondjára próbálok megoldást találni, mert az önkormányzat kilakoltatással fenyegeti őket. Mindemellett a fejemben kavarognak még azok a súlyos mondatok, amelyeket egy október eleji fórumon soroltak a kerületi vállalkozók, akiknek többsége egyre kilátástalanabbnak látja a helyzetét. Előttem vannak azok a levelek és jegyzetek, amelyek a kétségbeesett kerületi pedagógustársadalom által felvetett és a mai napig sehol meg nem válaszolt kérdéseket sorjázzák, és amelyek a január elsején bekövetkező államosítás nyomán soha nem látott mértékű problémákat vetítenek előre.
Mindeközben azon is gondolkodom, hogy a kerületi önkormányzat és annak lapja miért az avarégetést tartja ma olyan fontos, nyilvános megvitatásra érdemes kérdésnek. Ők talán nem tudják, hogy a kilakoltatás előtt álló család, a pedagógusok és a vállalkozók milyen mély válságon mennek keresztül? Tudniuk kell, hisz a problémáik már az önkormányzatnak és a kerület egészének is gondot okoznak. A megszűnő vállalkozásokkal munkahelyek is megszűnnek, és többé már adó sem folyik be az amúgy is jelentős kormányzati elvonásoktól sújtott kerülethez. Az iskolákban tapasztalható bizonytalanság pedig áttételesen szinte minden kerületi családot érinteni fog. Szerintem ezekről kellene valódi vitákat folytatnunk.
